A Halálangyal visszatért...

HaLáL...
HalÁl...
HaLáL..

• 

Egy nap találkoztam veled,

Soha el nem feledlek.

Hozzám szóltál,

Beszélgettünk,

De egyre magányosabbak lettünk.

Elmondtad h Szeretsz,

Szívem majd kiugrott a helyéről,

De belülről,

Tudtam hogy te vagy nekem a nagy Ő.

Mondtam h én is szeretlek,

Szívemben csak neked van hely.

Szorosan átöleltél,

Teljes Szívedből szerettél.

Így teltek a hetek,

Boldogságban, Szerelemben.

Barátaink mind örültek,

Hogy ők ketten összejöttek.

De már nem bírtam tovább,

A hazugság nem vezet sehová.

Boldog napnak indult, de tudtam nincs menekvés.

El kell mondanom és kész…

Eljöttél értem mint mindig,

Hogy sétáljunk 1kicsit.

Te csak mosolyogtál s kérdezted mi baj?

Szívembe hasítottak a szavak.

Magadhoz öleltél s kértél mondjam el,

Hogy mi bánt most engem.

Nem bírtam

Kimondtam:Hazudtam.

És te elkezdtél sírni,

Miattam…mert nem tudtam elmondani.

Földre estél s kérdezted –Miért?

Nem tudtam válaszolni…

Könnyeim csak gyűltek és mondtam, nem ezt akartam…

Szíveink most kettéváltak…miattam…

Te elmentél könnyeiddel küszködve,

Itt hagytál egyedül a földön feküdve.

Hazamentem, már nem bírtam tovább,

Könnyeimmel,

Vérző Szívvel,

Rád gondoltam elkeseredve.

A Tőröm megleltem,

Mély sebet ejtve ereimen.

A Halál mindent megoldana,

Ha nem lennél Te kit Szerethetek,

Szívem elveszne.

De már nem gondolkodhattam ezen,

Mivel te már nem szeretsz.

Megvártam a reggelt,

Nem aludtam.

Kezem reszketett,

Lelkem a mélybe veszett.

Az ablakon kopogtak,

Tudtam Te vagy az.

Nem akartam hogy így láss,

Nem nyitottam ki ablakom,

De te kopogtál, fel nem adod.

A sarokban ültem és sírtam,

Könnyeimtől nem láttam.

Hallottam ahogy elmentél,

Szíved fájó elmékét elfelednéd.

Így teltek el a napok,

Minden nap kopogtál,

De nem nyitottam ablakot.

Ám 1nap nem jöttél,

Megértettem, elfeledtél.

De amikor holdfényes éjszakában sétáltam,

Megláttalak 1másik lány karjában.

Szívem megszakadt,

Lelkem eltűnt.

Csakis Te voltál a világon kivél éltem volna együtt.

Térdre estem, sírtam, szenvedtem,

Nem tudom miért hazudtam neked.

Szeretlek…

De te már másnak mondod ezt…

Elfutottam nem akartam látni,

Hogy hogyan fogod 1másik lánynak a szívedet adni…

Napok múlva felébredtem,

Ürességet éreztem Szívemben.

Nem voltál velem,

Elfeledtél engem.

Elmentem a parkba hol utoljára találkoztunk,

Hol utoljára csókolóztunk…

Valaki ott állt mögöttem,

Tudtam hogy te vagy az, előttem,

Csak álltunk 1más előtt végül te megszólalsz:

Szia…Jól vagy?

Nem tudtam mit mondani erre,

Hisz tegnap este

1 másik lánnyal voltál ugyanerre.

Nem sírok erős leszek, válaszolok
Igen, persze.

Sajnálom...- mondtad

A szavak átestek rajtam:

Nem a te hibád, Hiszen én hazudtam…

Ezért utálom magam…

Ne tedd!- szóltál

Hisz neked még van életed!

De szívedet…

Nem fojtattad tovább csak álltunk némán.

Lelkem elvesztettem,

Szerelmed elejtettem.

Most itt állok veled szembe,

Mégis úgy érzem távol vagy tőlem.

Megérintenélek,

De félek,

Megint előtörnének az érzelmek…

De te már csak úgy gondolsz rám mint barátra

Ezért barátkozok a Halállal.

Hogyha meghalok,

A Pokolba jutok.

Lelkem nem száll a mennybe,

Hanem lennt marad a sátán kezébe.

Beszélgetünk mint 2 barát,

Nevetek hamisan,

Nehogy elsírjam magam.

Elköszönsz, már mész is,

Szíved még utat választott még is.

A szobámban nézek ki az ablakon,

Látom ott ülsz szomorkodva a padon.

És az a lány tegnapról?

Szíved nem őt választotta a mennyországból?

Egyedül maradtál?

Lelked már elveszve bolyong?

Érzem, nem feledted a tegnapot.

Reggel mint mindig,

Magányosan ébredek örökké.

Egész nap a szobámban ülök, gondolkozok,

Vajon milyen lesz a holnapom.

Elmentem sétálni, megint beszéltem veled,

Éreztem szomorú leszel…

Minden nap kimentem a parkba, De már 1szer sem voltál ott

Azt gondoltam szomorkodsz.

Megláttalak, Ahogy más fogja a kezed,

A tegnapot elfeletted,

Őt megszeretted.

Már nem is emlékszel arra a lányra,

Ki még tegnap a Szívedet várta.

Őt is elhagytad, ahogy engem is,

Szívem apró darabokra tört szét, mégis

Én még mindig Szeretlek,

Lelkem soha nem feled.

Már nem bírtam sírni,reszkettem,

A karom szorosan átölelt.

Rossz volt látni,

Hogy még 1lány fogja a lelkedet várni.

Minden nap sétáltam,

És még mindig azt láttam,

Szíved boldog akárkivel van,

Lelked bolyong a Halál birodalmában.

Egyszer már meguntam,

Nem mentem ki többé,

Valaki kopog az ablakon,ismerhetné,

Nem nyitom ki azt örökké.

Vártál és kopogtál,

De nem láttál.

Egész este itt voltál,kopogtál.

Nem tudtam aludni,

Eszem azt mondja: el kell feledni

De nem tudtam megtenni.

Hetekig ültem a szobámban,

Nem tudtam másra gondolni, csak a Halálra.

Gondolkoztam,Gondolkoztam,

De nem jutottam sehova.

Valami halk kattanás,

Az ajtó alatt a levél, mi más.

Valaki itt hagyta, bélyeget rányomta.

Nekem volt címezve.

A könnyem ellepte,

Tőled jött,

A levél tőrt.

Kinyitottam s olvastam:

„ Szia. Jól vagy?

Ablakot nem nyitottál

Gondoltam rosszul vagy tán.

Remélem még szóba állsz velem,

Hogy barátom maradsz örökre.

Ha nem akarsz visszaírni, megértem,

Hisz nem tettem semmit ez érdekében…”

A levelet becsuktam,

Szememet kinyitottam.

Könnyeim nem ismertek határt,

Kezeimmel elfedtem szívemben a Halált.

Testem reszketett egész este,

Lelkemet magány tüze ette.

Szerelmem már viszonzatlan marad örökre,

Kezemet rátettem a tőrömre.

Éreztem belül a pokol tüzét,

Tudtam, innen már nincs menekvés.

Hallottam ereim lükető hangját,

Megtettem, felvágtam a nagyját.

Szívem egyre gyorsabban ver,

Vérem már a padlón terjed.

A Halál már a torkomon,

Valaki kopog, betöri az ablakot.

Te vagy az, mire észrevetted mit tettem,

Odafutottál hozzám, s karijaidba veszel.

Egyre csak az kérdezed,

Miért tettem ezt,

Halkan felelek:

Mert Te már nem szeretsz.

Erre megcsókolsz,

Olyan gyengéden ahogy csat tudsz.

Szerelmem irántad soha nem ér véget,

Öröké szeretni foglak amíg csak élek.-befejezted.

Az hittem álmodom, de nem!

Felébrednék, De félek

Vége lenne.

Sírtál , én pedig mosolyogtam,

Szerelmem irántad halhatatlan.

Éreztem, Közeledik a Halál,

Szívem egyre lassabban ver már.

Te is tudod, nemsokára vége ennek

Ezért összeszeded minden erődet:

Ne halj meg Szerelmem!Szeretlek!

Ha itt hagyod ezt a világot, hát megyek veled,

Nem bánom!

Feleltem:

Ne tedd,értem nem éri meg.

Ha meghalsz,

Szívem helyén örökös gyász marad.

Éld tovább életed engem felejts el,

Minden jobb lesz nélkülem.

Szeretlek…-befejeztem.

Szívem utoljára dobbant,

Szomorú könnyeid utoljára láttam.

Szemeim lassan lecsuktam,

S te még azt suttogtad:

Szeretlek,

Örökké veled leszek.

Meghaltam, S te csak sírtál,

Nem tudtad elhinni amit láttál.

Egész este nem aludtál,

Csak engem néztél és imádkoztál:

Gyere vissza hozzám kedvesem,

Miért hagytál itt engem?

Hallottál egy halk suttogást,

Megfordultál.

Ott álltam mögötted

Feketében, Fényességben.

Angyalom visszatért hozzád,

Nem bírta elviselni a Halált.

Álltál és bámultál némán,

Testem még mindig karodban hál.

Végül megszólalok.

Visszatértem a Halálból,

Szerelmem zálogául.

Ez feleled:

Szerelmem,

Soha ne hagyj el örökre!

Erre testemet az ágyra teszed,

Arcom megsimogatod, szereted.

Odalépsz hozzám,

Kezem megfogod:

Veled megyek a Halálba is, ha úgy akarod.

Odaadom Szívem, Testem

Hogy örökké együtt lehessek veled.

Erre te megtetted,

Szíved kitépted.

Mosolyogva odanyújtottad nekem,

Én kérdezem miért tetted

Suttogatd, mert Szeretlek,

Örökké együtt lehetek veled.

Magamhoz öleltelek, Sírtam

Nem kellett volna megtenned miattam.

Vérző Szíved kezemben

Csakis értem dobog, éreztem.

Meghaltál, Szíved itt hagytad.

Angyalod rólam álmodozik a Pokolban.

De megtaláltad a kiutat a pokolból,

Te és én egymásra találtunk abból.

Tested testem mellet,

Mindketten boldogan haltunk meg.

Angyalod már előttem,

Nem szólsz 1szót se.

Csak megcsókollak,

Lelkem legboldogabb.

Örökké együtt lehettünk angyalokként

Mint 2 Szív Halálukért.

 

 

 

A fényes napsütésben,

Hóesésben,

Tudtam hogy nem jössz. De vártalak.

Elfeledtél,

Nem szerettél.

Árnyékom már soha nem látod,

Vérbefagyva szívem megtalálod.

Holtan is csak téged imádlak örökké,

Bár emlékem elszáll, Lelkem életben marad még.

 

 

 

          Mennyei pokol

Az élet már túl sok nekem,

A Halált választom Szerelmem

Gyere velem!

A Pokolban mindketten

Szívünk az ördög kezében.

Lelkem neked adom

Cserébe örök szerelmedet megkapom.

Halálunk után is olyan mint a mennyország

Kezeink soha nem válnak el, Lelkünk sosem szakad ketté,

Halálosan szeretlek-örökké.

 

 

 

                Az angyalok már nem nevetnek

 Az angyalok már nem nevetnek

Gyászvirágot hordoznak a mennybolt fele.

Sírnak,

Végítéletnapot most nekik irnak.

Csak halkan várják a halált,

Nem is gondolva a megváltásra már.

Suttogják itt a vég

Többet senkinek se mondják:mosolyogj még!

Tudják, innen már nincs menekvés,

Emléküket megőrzi a halhatatlan, gyönyörű éj.

 

 

 

Életemben csak egyszer szerettem igazán,

Mikor még gyönyörű s meseszép volt minden vágy.

Öröm volt minden egyes nap mikor veled lehettem,

Értelme lett boldogan élnem, és ezt csakis neked köszönhetem.

Azt gondoltam, soha nem ér véget,

De közbeszólt a kegyetlen végzet.

Te elhagytál, egyedül maradtam.

Halálrózsa kezemben,

A sötét világ kezdete ez lesz, éreztem.

El kell mondanom:Szeretlek.

De késő.

Testem már  föld alatt, szomrú lekem sírom felett,

Még mindig téged várlak az alvilágba, a mennyország mellett.

Sírok utánad, hátha mégis eljössz

Ha ezt megteszed, már nem leszek magányos

Örökké szeretnélek-akkor is ha halálos.